Mesterséges intelligencia (AI) és érzelmek

A mesterséges intelligencia felhasználása a zenei gyártásban forró téma lett. A felszínen a szerzői jogi törvényről van szó, de benne van az a vád, hogy erkölcsileg elítélendő, ha a művészek mesterséges intelligenciát alkalmaznak a gyártás során. Elég ok arra, hogy egy érintett személy állást foglaljon ebben. A nevem Horst Grabosch és könyvszerző és zenei producer vagyok a Entprima Publishing címke.

Érdeklődőként, elektronikus zenei producerként és egykori hivatásos zenészként, majd informatikusként a technológia fejlődésétől egészen addig a pontig foglalkoztam a gépek/számítógépek használatával, amikor már hasznos segítség volt. Kezdetben alapvetően a kottatechnikáról volt szó, majd a digitális audio munkaállomások megjelenésével a demók gyártásáról, 2020-tól pedig az elektronikus popzene teljes gyártási láncáról. A gépek használata tehát valóban nem új keletű terület, és már korán megszólaltak az elektronika zenei felhasználását elítélő hangok. Már korábban a „zene lelkéről” volt szó. Érdekes módon ezek a nosztalgikus kritikusok alig foglalkoztak azzal az elemzéssel, hogy mi is alkotja a „zene lelkét”. A közönséges hallgató nem sokat törődött vele, mert úgy szívta magába a produkció érzéseit, ahogy személyesen is megtalálta a produkcióban. Nagyon bölcs döntés, mert az erkölcsök zenei őrzőinek kórusában egyre több abszurd szempontot találtak, amelyek minden filozófiai alap nélkül kárhozatot kértek.

Mivel a popzenét erősen befolyásolja a sztárság, a hallgatók időnként egy emberi bálványt is hiányoltak a zenei eredmények mögül, de ez csak marketing szempont, amit a DJ-k színpadra lépése teljesen kompenzált, legalábbis az elektronikus tánczenében. Ahogy a gépi támogatás egyre szélesebb körben elterjedt, amatőr zenészek ezrei láttak lehetőséget arra, hogy zenét készítsenek és közzétegyenek a streaming portálokon. Persze a legtöbben még egy fürdőszobát sem tudtak megtölteni rajongókkal, így a producerek arctalanok maradtak. Az arctalan figurák jórészt elkerülik a kritikát, de néhányuknak még elviselhető sikereket is sikerült elérnie a hangulati lejátszási listák által vezérelt hangfogyasztás teljesen új világában. A sok sikertelen „tanult” zenész arcára irigység ült. Sokan azért vágtak neki a kocsinak, mert képzett zenészként nekik persze még könnyebb volt elektronikusan produkálniuk, de a produkciók hatalmas mennyisége miatt műveik a senki földjére süllyedtek. Tovább rontja a helyzetet, hogy a mesterséges intelligencia elérte azt a pontot, ahol komplett dalokat tud készíteni, beleértve a szövegeket is. Az elkeseredettség egyre terjed azon producerek körében, akik még nem értek el tartós algoritmikus figyelmet, főleg, hogy félő, hogy gyakorlatilag bárki piacra dobhat dalokat. A horror víziója minden zenei producer számára.

A legtöbb hallgató azt sem tudja, mi történik a színfalak mögött, és nem is igazán érdekli őket, a lényeg, hogy továbbra is találjanak elegendő számot az igényeinek, és mára több millióan vannak az előfizetéses modelljeikben. Ezek a hallgatók azonban a legelkeseredettebb producerek célcsoportját alkotják. Most már csatlakozhatnak az egyre szaporodó hangulati hangfestőkhöz, vagy olyan lelkes dalokat produkálnak, hogy kitűnjenek a tömegből. Eléggé ki kell állniuk ahhoz, hogy kompenzálják az igazi „arc” és a valódi karakterhang hiányát. A japánok már impozánsan bemutatták, hogyan lehetséges ez mesterséges hangokkal és avatárokkal, amelyek azonban nagy számítási teljesítményt és programozási szakértelmet igényeltek, és ennek megfelelően költségesek voltak. A mesterséges intelligencia rohamos fejlődése most mindenki számára megnyitotta ezt az építőkészletet, vagy ahogy egyesek gondolják Pandora szelencéjét.

Rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle. Nem kell félnünk az AI-tól, mert csak azt teszi, amit a gyártók mindig is, emulálja a sikeres modelleket, és közben esetleg új kombinációkat is talál – csak az AI képes rá másodpercek alatt. Azoknak a gyártóknak, akik erre az útra lépnek, rendkívüli eredményeket kell felmutatniuk, de nem kellett ezt már a „régi szép időkben” megtenniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek? Tehát mi az új ebből a szempontból?

Ez az eredményhez vezető út, és ebben rejlik az a csodálatos lehetőség, amelyet a mesterséges intelligencia által támogatott zenei produkció kínál számunkra. Producerként már nem kell időt töltenie a műfaj-specifikus produkciós részletek megtanulásával, mert az AI ezt egyszerűen jobban tudja, mert több millió példaképet elemzett a siker szempontjából. Ez azt jelenti, hogy teljes mértékben a szándékodra koncentrálhatsz, ami azt illeti, hogy érzelmeket válts ki a hallgatóban – és ez mindig is a zene szándéka volt. Meg kell alakítani és elmesélni a történetét. Természetesen ez azt jelenti, hogy az AI-t csak részben helyezi a vezetőülésbe, és soha nem mond le a felelősségről az eredmény felett. Az, hogy sikeres lesz-e vele, csak két kérdésen múlik. A hallgató meg akar-e maradni a megszokás felületességében, vagy hajlandó belekötni a történetébe. Véleményem szerint a zenei sikertényezők nagyon pofás és már-már filozófiai redukálása. Ami a reklámot és a marketinget illeti, szinte semmi sem változik – szinte. A chatGPT megjelenésével ugrottam be az AI-asszisztált zene kocsijába, és hadd mutassam meg az eredményeket, amelyek kislemezként már megjelentek, és hamarosan teljes egészében albumként is megjelennek. Jómagam a dalok többet mozgattak meg, mint korábban készítettem. Tekintettel a dalokba való személyes beavatkozásaim intenzitására, ez nem volt időtakarékos (és így a szerzői jog a szerzői jog szempontjából egyértelmű), de óriási mértékben kibővítette az eszköztáram történetmesélőként és lélekkutatóként – és ezért biztos kitartok mellette.